Vérfarkas (1990)Zebra

(BORBÉLYSEGÉD, A TILTÁS VARÁZSA) Ülök a borbélynál, teszem azt, a segéd lekeféli a hajat a nyakam köré kanyarított fehér lepedőről, szóródik halmokban a földre, majd egy tanuló-gyerek fel fogja seperni. Maga a békesség. Tegyük félre a képet egyelőre.
A könyveknek és filmeknek, amelyekkel az embereket a világban olcsón elszórakoztatják, az utóbbi években egyre nagyobb százaléka a kémtörténet.

Húsz forint volt egy Penguin-könyv új ára, amikor a Váci utcai idegen nyelvű könyvesboltban böngészve rátaláltam az egyik James Bond-kötetre. A boltvezetőnő meglátta a kezemben és elsápadt. Tévedés, szólt – körülnézés után, suttogva –, ő ilyet nem rendelt. Tilos árulnia, nem vehetem meg. Tilos tartania, nem hagyhatom ott a nyakán. Végre, oktalan bizalommal az ismeretlen iránt, megkért, hogy vásároljam meg mégis, és ne lássa többet. Senkinek egy árva szót se róla. Visszanéztem az utcáról, és mintha a kirakaton át is láttam volna, mennyire megkönnyebbült. Nem mondtam el senkinek. Le Carré Kémjét, aki bejött a hidegről, újságpapírba rejtve olvastam a villamoson, és ha rendőr szállt fel, beraktam a táskámba. A lektűr-műfajok közül a kémtörténetet ragyogta be mifelénk a legtovább a tiltás varázsa. Szinte csak akkor szabadult fel, amikor az aktfotó. (Rokon terület: ki mondhatná meg, hogy a CIA és az angol MI Hatos Ügyosztály a veszélyesebb a létező Sz.-ra, vagy egy pár domborodó-lejtő női mell? Féltek tőlük, mint ördög a tömjénfüsttől – ha osztálytartalmát tekintve megengedhető a hasonlat –, én pedig tökéletesen megértettem őket.) Kémregényt egy ideje kapok az antikváriumban, és ha visszaviszem, nem kerül többe, mint a mozijegy.
(MOZI OTTHON) Pár éve egy nemzetközi konferenciához, kirakat-erősítő intézkedésként európai lapokat árultak az Emke-aluljáróban. Nem hittünk a szemünknek. Mára: műholdas tévé, tányérantenna, nyugati technika itthon a Duna-parton (távol-nyugat, Japán, Hong-Kong, Tajvan és Malájföld: csak elég sokat kell menni nyugat felé). Négy német, egy angol, egy francia műsor – legújabb a RAI 2-es, olaszul. Nem számítva az állandóan dübögő slágeradót, nem számítva a sportadót. (Erről talán majd egy más alkalommal.) A karosszékből. Nem jópofáskodás, nem duma, szemmel látható, füllel hallható valóság, hogy a Kárpát-medence – s ezzel természetesen a világ – kellős közepén vagyunk.
A szabadság első jelzője: züllesztő. A munkaerkölcsömet rombolja. Nem csoda, ha nem tudunk eltelni vele. Nem televízió elsősorban. Határ-szünet: nem vagyunk bezárva aknával, szögesdróttal, elektronikus zavaróval. Európa, Amerika. Tocsogok a külföld-járásban. Hasonlít ahhoz, ahogy rádióhullámokon hajóztam be valamikor a világot, naponta éjjel háromig. S a kép több, mint a testetlen hang. (Tudják az erők, úgy dobnak be mindent a tévéért, ahogy a belügyért a Fordulatnak becézett negyvennyolcas puccs előtt.) Csámborgok. Hannoverből Londonba, Kölnbe, Frankfurtba, aztán Párizsból Rómába. Hír- és vitaműsorok, kabaré, tévé-áruház. És a szórakoztatóipari termékek. Itt vallomást kell tennem: az anyanyelvemen nem volnék képes fogyasztani őket. Elviselhetőségük kulcsa az a fölébük felhőző óhatatlan kis homály - amire egy idegen nyelven és kultúrán átszűrődtek. Ráadásul így azzal etethetem magamat, hogy nem puszta ledérség az egész, tanulok is. Kétszer használtam nyelvtanulásra a csodatévét, a második zajlik, még el fog tartani egy darabig. Kémfilmek, minden csatornán, sorozatban és egyediben, minden cím alatt.
(A HÁBORÚ) Mint a hirtelen fényhez a sötétség után, még nem tudtak alkalmazkodni a reflexeink. Gondolkodás nélkül adottnak vesszük, tudjuk, hogy az ellopott mikro-pont, a beszivárgó ellenügynök, és a műpestis körüli hajmeresztő, az árnyékban mozgó hőseivel és zsoldosaival annak a háborúnak a része a kétféle világ között, amelyet öröknek tekintettünk. Három-négy évtizeden át alakult ki a megszokás, nehéz felfogni, hogy netán a háború eldőlt, vagy, legalább, most komolyan gondolják a fegyverszünetet. (S még ha igen, persze akkor is maradnak mellékháborúk, élet-halál annak, aki ott lakik; lesz kábítószer, géprablás. Szerveződnek új frontvonalak – már látszik. Mégis, más lesz a tét: hogyan raboljunk gépet, lőjünk nyomorékot a tengerbe s hajítsunk sebesültet a betonra halált megvető bátorsággal, ha netán nincs a térképen ország, ahol a hőst fogadják.)
(MISCHA BÁCSI KARTOTÉKOS LÁDÁJA) A keletnémetek két tárgyban világszínvonalút nyújtottak – ez német értékelés: s ami igaz, az igaz. Az egyik a sport (tenyésztett sportgyerekek, nemtelenné hormonkezelt lányok, amatőrökkel versengő szuper profik). A másik a kémkedés. Na már most: a fő kémük, kit a valhallai Mischa becenéven rettegtek, egy nap a világ szeme elé tárt egy hamuhegyet: az Egyesült Államoktól Japánig és Dél-Afrikáig terjedő hálózatuk személyi adatalapjait. Alvó ügynökök. Névsoruk elégett. Soha senki nem leplezheti le őket már, a központ sem. (Hacsak egy másik polcon nem sorakozik a kartotékok másodpéldánya, mely az új csavart-hurkot hozza a mozifilmekben.) Nincs aki feladatot adna és fizetne. Két lehetőségük van ezeknek az embereknek, így a mackós bájú Mischa bátyusch. Hazatérhetnek a Német Demokratikus Köztársaságba (aznap még volt ilyen, ha sietnek, elérik), és beilleszkedve új életet kezdhetnek. Vagy pedig – és ez adja a buké-ját! – folytathatják azt az életet, amelyet összekomponáltak maguknak. Megnyílnak a távlatok.
(VÉRFARKAS) S most térjünk vissza a borbélyüzletbe. Mi nemigen voltunk a Staatssicherheitsdienst első számú célpontja, hát gondoljunk az angol vagy a japán polgárra. A hajat keféli le a borbély. Vagy: a pecsétet nyomja az igazolására a közjegyző. Vagy ül mellette a brit szülői értekezleten egy apuka. Csak nem borbélysegéd és nem közjegyző és nem apuka: másvalami. Többet mond el az ember-társaságról, mint az összes kém-mozi együttvéve. Érzed az emberfarkas, drakulafi éjféli sírlehelletét? Év-tizedeken át épített ál-élet, ál-állás. Idegen nyelv. Ál-házasság és ál-házasságtörés. Ál-gyerek: a boldogtalan, igazinak hiszi magát, noha csak kelléknek készült – úgy hitelesebb az álca. Ne felejtsük el, ezek itt vannak, itt fognak élni közöttünk. Úgy maradtak. S egy szép napon majd éjfelet üt az óra és akkor kiveri a hosszú fekete szőr a pofájukat, szájukból kivicsorítanak a hosszú szemfogak, s a borbélyüzlet feletti kis lakásban stázi-hörgéssel feltámad a vérfarkas.