Varieté (1990)Zebra

(KETTESBEN) Engedd meg, hogy elmeséljem egy estémet. Itthon töltöttem egy francia tisztviselő társaságában, aki miniszteri rangban szolgál – bár, hogyha a hars eleganciáját látod, ez a foglalkozás magyar ésszel sose jutott volna eszedbe róla. A zöld fotelban ültem, ő a tévédobozban foglalt helyet (frankofón csatorna).
Na, Párizs, egyenesen a világűrből. Eutelsat-III. Varieté-műsor, dal, zene, látványosság. A díszvendég a tisztviselő.
(A NEMZET NAGYSÁGA) Kavargón színes népviseletben pompázó afrikai együttesek Dahomey-ből, az Elefántcsontpartról: a francia forradalmi ünnepségek fő attrakciói. „Ön, miniszter úr, számos Európán kívüli művészt hívott meg.” Egy chanson-énekes. A neve Rashid, az énekes, történetesen arab. A dal címe Douce France. Franciaföld dicsérete. Szeretem a hazámat, mond szemérmetlen érzelgősséggel a hivatalnok. A szűkebbet, poros kisvárosomat és a tágabbat, Douce France-t. Mindig is az adta az erejét, hogy magába fogadja a különféle más kultúrákat, gazdagodott a Sklodowska-Curie-kkel, Modiglianikkal és Semprúnokkal (Kapákkal és Vásárhelyiekkel, kiket vazarelinek mondunk, ezt már én teszem hozzá, magamban itthon, a Duna partján). Az a nemzeti nagysága. Azoktól a másmilyen emberektől, feketéktől, araboktól sem szoronganunk kell, akikkel ma gazdagodik. Örülnünk, tágra nyitni a szívünket. Akkor szolgáljuk a hazánkat. Gondolja el, amikor Rashid a dalt lemezre vette, képviselő voltam, és a házban osztogattuk a kis negyvenöt fordulatost. Én nyújtottam át a sovén úrnak a szélsőjobboldalon. (Nem szégyellős a sovén szó szülő-földjén, mondja a nevet is, ismert azóta. Nem az, aki eszedbe jut, egy másik.)
(JACK, MARIANNE) Csevegés a Gipsy King nevű együttes száma után. „Miniszter úr”, biccen meg az előkelően frizírozott énekes sztár holló haja. A műsorvezető közbevigyorog: „Szólítsa csak Jack-nek.”
Vitaest, mélyinterjú lazára fogva, egyszemélyes politikai kampány, közös mulatság, tanóra a hazaszeretet és szabad lélek sziámi iker erényéből. Történelemidéző. Régi filmkockák fűszerezik.
Bombavijjogás, menekültekkel zsúfolt országút. Jancsiszöges csizmák döngése az Elíziumi mezők körútján.
A műsor vendége a megszállás alatt született. Keresztnevének ejtése: dzsak, a név nem francia, hanem angol. Az este: életrajzi beszámoló. Itt terpeszkedtek a németek, gyereket angol névre keresztelni honfidac volt és ellenállás, nem veszélytelen dolog. Van egy nővére, őt, még a német támadás előtt, könözönségesen Marianne-nak keresztelték, a gall hazáról: akkor még volt valami remény. (Ellenfényben látod a figurát, ha az egyes részleteknél behelyettesíted azon megfelelőivel, akik nekünk jutottak.)
Mozi, az elvágyódás képei. Jean Marais. Cocteau. A francia történelem világtörténelem, találkoztunk vele, elvágyódás nekünk is. Camus és Sartre, egy hórihorgas generális. A lobogó szárú pantallók, a virágos ruhák, bulvárok, loholó emberek. Akkor, kilencszázötvenben, így a miniszter, azt hogy emberek, úgy mondták, hogy a Nép. Most mondd: ott is, mint népi demokrácia és néptárs. Azt hinnők, csak különbségek voltak. Igazán az angol változat szerencsés. Ott találták fel a parlamentet. Az angolban az ember szó többes száma: nép – nyelvileg is.
(NYIKHAJ VIDÉKRŐL) „Az ön pályáján, miniszter úr, szokatlanul nagy súlya van az Ünnepnek. A játéknak.” Egy percre sem lehet kimenni a konyhába kekszért. A leendő varietéhős színházi diákfesztivált rendez, a városi tanács kirúgja az izgága, nyakkendőtlen nyikhajokat. Mígnem másik várost találnak. Területet és támogatást kapnak, pénzt nem. Két hónap alatt negyven színházat építenek fel. Igaz, hogy jórészt papírból, fából és rongyból. Igaz, hogy az első zápor elmállasztja. De addigra Nancy városának nevét a világ jegyezte meg a fesztiváljukról.
Az elvágyódás mozgóképei. Gérard Philipe: Királylány a feleségem, a háztetőről a nyeregbe, az utolsó pillanatban. Philipe korai halála, a szomorúság Kárpát-medencéig csapódó hullámai.
Éltetrajz, tovább. „Önt, miniszter úr, igen fiatal korában nevezték a Chaillot-színház igazgatójának.” Más: „Ön óriási kockázatot vállalt, amikor a forradalom kétszázadik évfordulójának ünnepségeit egy szinte ismeretlen ifjúra bízta.” „Friss voltam, kezdő, vidékről jöttem, nem ismertem senkit, tán azért neveztek ki. Igen, kockáztatni kell. Nem e beérkezettekre számítani. A tehetséges, lendületes ismeretlenre.” (Helyettesítsd be. S tegyük hozzá: így, megszállás végeztével már, szomorúan, de habozás nélkül fogadom el a tételt, hogy minden közösségnek olyanok a politikusai, amilyeneket megérdemelt.) Az ifjú mester világraszóló parádés látványosságot rendezett.
(LOLITA-TÉNYEZŐ) Az ifjú és szépséges Juliette Greco a film-vásznon (a mai, másként szép Greco a varieté-színpadon énekel). France Gall fehér miniruhában az Eurovízió-fesztiválon, kamaszos-rekedtes hangja, a siker Lolita-tényezői. Újra és újra, a végtelenségig, a refrén: ő csak viaszbaba. A dallam fülbemászó, beleragad, most, hogy ezt leírom, évtizedek múltán, nem merem magamban felidézni az eredeti szöveg két címszavát, mert sosem fogok szabadulni tőle.
„Mit csináljuk a szegénységgel?” Nos, mutat a miniszter a tévésre, az a megoldás, hogy az olyan emberek, mint maga meg én, fizessenek több adót.” „Na, inkább maga”, mond a tévés ember.
Időmozi: a hórighorgas generális koporsója ágyútalpon.
„A nők?” „Harcoltak a jogaikért, el is értek sokat. De nézze meg: hány női miniszter van a kormányban? Addig nem lesz rendben a francia élet”" (Helyettesítsd be.)
(FÉRFI) Betöltött egy izgalmas, élénk, meg merem kockáztatni, üdítően pimasz estét. Úgy esett, egy hét sem telt bele, s egy másik varieté meglepetés vendégét láttam: Lollobrigidát. A profi színésznő, ki ragyogó formában és hangulatban kacérkodta végig az estét. Személyes külön vonzalmaim hozzá, ez első nyugati filmek, amelyeket a légmentes elzártság után beengedtek. (La Lollo, feleségem a királylány maga, a konzerv nevű Mrs Campbell – Globusné asszony, Hódmezővásárhely, zölbabfőzelékről elnevezve, vagdalt feltéttel. Hűtlen asszonyok, oh!) A hivatalnok, sajnálom, jobb volt. Különb mulatság. Elhamarkodva azt hihettem: egy varietéműsor is elég rá, hogy zongorázni tudjuk a különbséget az ő országuk és a magunké között.
Közvélemény-kutatás: a francia nők szemében a közszereplők között e miniszter a legvonzóbb férfi. Férfi. Ezt talán jobb, ha nem is próbálod behelyettesíteni.