Páfrány, a jegesmedve

Donna Donne-nak, hogy versbe tenné
– a Story for Donna* to write a poem of –

A robaj két marokra fogta a Földet legbelül, kirázta a lelkét. Egy fél óra hosszat tartott, amíg csönd lett. Három nemzedékkel később: az Ember utolsó végvárai (Three generations later there stood the last Redoubts of Man). Néhány apró kör alakú sziget (kettő vagy három, legfeljebb) az Óceánban, mely a szárazföld többi részét elnyelte (some small circular Islands – two or three, no more – in the middle of the Ocean that had swallowed the rest of dry land. The particular Island we lived on had white stone walls that rose vertically out of the water). A mi szigetünket a vízből merőlegesen felszökő fehér kőfal veszi körül.

A gyereknek allergiája van, és egy nő, Kinga, azt tanácsolja: jegesmedvét kell bérelni, csak a háznál van, és az allergia elmúlik. Ő tud is egy jó medvét, Páfránynak hívják. Bérbe veszem. Egy hete teng-leng az óriás fehér alak a gyerek körül. Külön szoba jár Páfránynak, fürdőkáddal. Elég goromba jószág.
Hamarosan kétnapos kutatóútra indulok, a korallt felmérni, az északi parton süllyedést észleltek, talán. Nem tudok mit csinálni addig a gyerekkel. Kinga felajánlja: van egy barátnője, szívesen átjön két napra és vigyáz rá. Megérkezik rendben, kicsi, csinoska-semmike nő. A Páfrányéval egybenyíló szobát kapja. Harmadnapon, amikor hazaérkezem, úgy találom őket: a nő a szobájában alszik, csak a füle lóg ki a takaró alól. Páfrány a tele kádban nyaral, a pofája is víz alatt, olykor kibukkan a hatalmas fej, fröcsköl, pancsol, tocsog, harákol, fúj, szuszog, trüszköl. A gyerek ki-be jár a helyiségek között, utánozza, s amikor megbotlik, verset művel:
Küsz-szöbök,
prüsszögök.
(Sorry about that, Donna: it rhymes exquisitely in Hungarian. Try Treshholds and /Catch colds.)**
Az allergiája nyomtalanul elmúlt. Később a medve durváskodik, egyszer megfog a karmos nagy mancsával és félrelódít. A saját szobámban, na, elég: Magát visszaadom az állatkertnek, ha nem akarják visszavenni, akkor zálogba csapom, és azok is megnézhetik magukat. Végül egyszerűen kilököm az utcára. Titokban a nyomába szegődöm. A széles járda a szivárvány színeiben úszik az örök karneválra öltözött emberektől, nevetés gurul – a földkerekség minden bőrárnyalata az arcokon. A második saroknál előbukkan a kicsi nő, otthonosan belekarol a jobb mellső lábánál, és együtt baktatnak tovább. Az allergiával nincs több bajunk.
Tudta mindenki, hogy a víz alatt ember építette gerinc húzódik, folyamatos fal, összeköti az utolsó védelmi vonal sziget-erődeit. One would know there was a humanbuilt crest, a continuous wall underwater that connected the Citadel-Islands of this last defense line. Szelíd hullámok mosták a falakat egyhangú morajjal. Man had some silent white machines which flew off the Islands, fliing far towards the Horizon, looking for a change, hope. Voltak zajtalan fehér gépeink még, messze utakra szálltunk a víz fölött, a látóhatár felé. Vártunk. A változást. Reményt.
P.
_________________
*ejtsd Dana, mint Dana-dana-donn / Látni akarom.
** „Bocs, Donna, ezen nem segíthetünk, a magyarban maga a rím. Próbálkozz tán azzal: „küszöbök és / prüsszögök” – angol, a szerző jegyzetei.