Miért írsz?Válasz a „Nappali ház” kérdésére

Miért? Mert nem élek örökké.
A személyes hozzájárulásom az emberiség teljes élménye és a kifejezett tapasztalat közötti szakadék áthidalásához. Nehogy már úgy hagyjuk itt ezt a világot, ahogy találtuk.
Mohóságból, a Homo Sapiens Sapiens örömszerzésre irányuló törekvése űz. A pasztell zöld cédulák, középkék alapon meleg szürke képernyő-szövegek.
A lányok mosolyáért. Kell, mint egy falat kenyér.
Egy falat kenyérért. Várjál, nem csak úgy. A képmutogató a pálcájával, a vásári levélíró és az énekes koldus mind abból a biológiai tényből él: az emberi állat szervezete az étel, ital és levegő mellett megköveteli a szót.
Karbantartani, megőrizni energiaszűkösebb időkre.
Hogy ne hagyjuk magunkat. Guerilla-háborút viselek a nagyképernyős analfabéta Mindenható ellen, a vonalak mögött robbantgatok, zaklatom a hódítót.
Olvasd el a regényeket.
Mert szerelmes vagyok. A Dunába, a mikrocsipbe, az emberi lénybe, s külön még, ha nőnemű.
A tanult mesterségem.
Állampolgári jogom.
Hogy ne hagyjam cserben, aki számít rám.
Hogy kiheverjem a nehéz időket: lakoma, napfürdő, locs-fecs.
Nem tudom két mázsát emelni súlyban, fanyar mártást készíteni, à la Danielle, piruettet csinálni a jégen és egységes elméletet usque tizennyolc dimenzióra, azért.
Gyakorlom az életfunkcióimat. Ezt aztán lehet cifrázni. Miért veszel levegőt? De komolyan. Hm? Miért folyik a folyó? Miért sakkoznak a Polgárok? „Miért írsz?” Nem értem. Mit kéne csinálnom?