Lengyel Péter első verseCíme: Ottó

Mottó: dettó: Ottó

Jelen
ákom bákom
csak a bókom,
küldöm prózain,
hümmöghetsz pózain.

Kesze kusza
tesze tosza
tili toli
civil versemény,
nem esemény,
szerény merény,
s hogy volna benn' erény: semmi remény,
nyerske verske.

Míg mondom,
addig sincs
dolgom.
Célja nincs:
ajtótlan kilincs.

Kívánság:
Mit mond, nem extenzív totális
nem formális, de globális,
sokat írj,
ritkán ríj.

(félre):
Jól van, no, minden rím gyúrt, gyűrt, kopott
– sok szokott rossz túrt, nyűtt kokott.
A sorvég mind rima,
néhanap – ima.

Helyzetjelentés:
Óbuda bár nem mineápolis,
költőt akar, takar s pátyol is.
Hogy ott él a versgyáros: könyv-áros város.
A Városi Házak
nem üres vázak.

Fohász:
Szavaljon ifjú és bohó,
mormoljon vén piás mohó hobó – hahó!
stanzád zengje Rió, Mesztegnyő és Csernyő,
harsogja lemez és képernyő.

Definíció:
Mi:
székben a Thonet,
versben a szonett,
városban Tijuána,
hüllőben iguána,
hazárdban Lottó,
poétában: ott ő.

Thonet, szonett, Tijuán, iguán.
Lott ő, ott oh!
Te vagy a bruttó és a nettó.

Datum:
Kelt fent mint lent
E baráti esten
Pesten.
Elmondta: Miklós, mozgó képíró
jegyezte: Péter, izgő gépíró.
Ünnepelt: maga a mottó:
ki más, mint – Orbán.

– Isten éltessen!

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián Orbán Ottó szerzői estjére és székfoglalójára. Jancsó Miklós olvasta fel.