Bán Zsófia: Pingvinboci, jampampuli és a létező irdatlan hatalma

A fénykép fenomenológiája Lengyel Péter "Búcsú" és "Cseréptörés" című műveiben


„You never actually own a Patek Philippe. You merely take care of it for the next generation.”



(Reklámszöveg)



 



„Mindenkinek megvan a maga ősmozija.”


Pór Péter: Univerzum, nyitott térkép, búcsú

Lengyel Péter epikájáról


Annak, amit, ahogy ma vélem (de hát nem hiába olvastam újra Lengyel Péter életművét és hozzá másokét is1), sokkal több joggal neveznek posztmodern elbeszélésnek és még inkább posztmodern világteremtésnek, hogysem ezt érdektelen terminológiai vitának lehetne tekinteni, van egy alapvető paradoxona, amelyik éppen a nagyvonalúan elképzelt műveket, mondjuk Borges egyes novellafüzéreit vagy Carlos Fuentes Terra nostra című regényét határozza meg félreismerhetetlenül:


A nyomok a Két sötétedéshez vezetnek

Részlet Visy Beatrix: A Macskakő nyolcadik élete c. könyvéből

„Ez az egész: a hármast a négyesből kell nézni, mert csak onnan látható. Kell a teljes előhíváshoz, hogy tudja az ember: ez az egész a múlt lesz számára. Hogy annak tudja olvasni.” (Két sötétedés)


Lengyel Péter Két sötétedés (továbbiakban KS) című elbeszéléskötete nagyon szoros belépőt nyújt a regényíró Lengyel Péterhez, s ezt a kijelentésünket elsősorban nem a szerző közlésére alapozzuk.1


Emlékezet (részlet)

Részlet Visy Beatrix: A Macskakő nyolcadik élete c. könyvéből

A névnek, a megnevezésnek mint az emlékezet szinte nélkülözhetetlen alakzatának mindhárom1 regényben kiemelt szerepe van. Az utcanevek játéka a Macskakőben válik bravúrossá, ám a két korábbi regény is utcanevek, személynevek, álnevek, egyszerűen nevek sokaságát alkalmazza az átlagosnál gazdagabban. A név szükségszerű és lényegi viszonyban áll az emlékezettel, a név védelmet biztosít az idővel szemben.


Mellékszereplők

Részlet Visy Beatrix: A macskakő nyolcadik élete c. könyvéből

„Kiről írtál te, fiam? Mondd meg. Mondd.” (Mellékszereplők)


A hetvenes évek prózairodalmának igazi újdonsága a hatvanas évekéhez képest poétikailag jelölhető ki: tematikailag, motívumaiban, a művek jelentésintencióival párhuzamosan teljesen új formaintenciókat hoztak létre.


Kovács Eszter: „Ők: mi. Mi: ők”

Lengyel Péter: Macskakő


Macskakő

„A macskának kilenc élete van, a mi köveinknek hét: ha megkopnak, fordítani lehet rajtuk, Ötször. Ha a kocka hatodik lapja is lekopott majd, akkor a saját bazalt testükkel fogják fel a nekünk szánt halált.”  A macskakő jelkép: az időnek, az idő múlásának szimbóluma egyrészt. Magában foglalja a folytonosságot (hiszen ugyanarról a kőről van szó), és az újrakezdés lehetőségét is: nem egyszer élünk. Folytatjuk az előttünk élőkét, és a miénket is folytatják. De mégsem ugyanazt az életet. S jelkép a macskakő, mert macskákról és kövekről szól a történet, azaz mulatókról, bordélyokról, madámokról és lányokról, a Kék Vér nevű kőről és arról a bizonyos tégláról Bóra kezében.


Dömötör Edit: Találtam egy könyvet

Narratívakoncepciók Lengyel Péter „Macskakő” című regényében

Viktor Sklovszkij és Tzvetan Todorov munkái óta sokan és sokféle szempontból hívták fél a figyelmet arra, hogy a detektívtörténetekben a narratíva fogalmának kitüntetett szerepe van – mind tematikai, mind poétikai szinten.


Julian Duplain: Peter Lengyel: Cobblestone


Cobblestone is subtitled ”a philosophical mystery for the millennium”, but, by Peter Lengyel's Hungarian dating, that event is already almost a century behind us: the 1896 thousand-year anniversary of the founding of the Magyar nation was celebrated in Budapest under the watchful eyes of the Austro-Hungarian Dual Monarchy. But Lengyel's ambitions extend either side of the Hapsburg era, back to man's first stabs at narrative structure and forward to the last years of the People's Republic, in an elaborate historical sweep dedicated to the proposition that, throughout it all, ”Hungary was still there” (a phrase that one of the narrator's fellow-writers has particular trouble getting past the censors). The national history lesson is clearly told, but the low-life iettings and cops-and-robbers shenanigans are more universal pieces of genre writing.


Thomka Beáta: Az emlékezés szélén

Lengyel Péter: Cseréptörés, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978

A regény az ember személyes sorsra való igényét mondja ki. Lengyel Péter regénye, a Cseréptörés nem véletlenül idézte fel bennünk Hamvas Béla regényelméleti megállapítását. Ennek a nagyepikai vállalkozásnak egyik mozgatórugója a fenti tétel: hogy ennek az igénynek a kimondásához formát teremthessen, Lengyel nehéz és fáradságos utat választott.


Tarján Tamás: Macskakő

(R. J. T.-nek)


1.

Lengyel Péter új regénye, a Macskakő semmiképpen sem viselhetne más címet, mint amelyet visel – hiszen a cím maga viseli a regényt. Olyannyira, hogy a róla való szólás élére is (minden más lehetséges idézet, metafora, sűrítő cím helyébe) ez az összetett szó kívánkozott, az írásképben úgy-ahogy érzékeltetve összetettségének összetettségét, egyben a könyv elemi szerkezetét, sejthalmazának működését, vagy ha tetszik: hangjegysorát; a „detektívregény” vércsöppjeit. (Az írólaphoz: Az eredeti közlésben a regénycím betűi egy-egy stilzált macskakőkocka fölső lapján állnak – a szerk.)