Búcsú két szólambanMerényi Endrével

Ország és város képe két pár szemmel, melyeket – a szó szoros értelmében – egy nemzedék választ el. Kisregény 1950-ből: búcsú Újlakon, körhinta, tejszínfagylalt, utcabál, tűzijáték, egy-egy pillanatban bekúszik a totális tiltás – a fiú prózája. Fotográfiák az 1920–30-as évek esős utcáiról, napsütötte erdőiről, stráfkocsiról a Duna-parton, nagypapáról, az új Császár-fürdőről – az apa, Merényi Endre fényképei, ezekből utóbb kiállítás lett Székesfehérváron és Rómában.

Ország és város képe két pár szemmel, melyeket – a szó szoros értelmében – egy nemzedék választ el. Kisregény 1950-ből: búcsú Újlakon, körhinta, tejszínfagylalt, utcabál, tűzijáték, egy-egy pillanatban bekúszik a totális tiltás – a fiú prózája. Fotográfiák az 1920–30-as évek esős utcáiról, napsütötte erdőiről, stráfkocsiról a Duna-parton, nagypapáról, az új Császár-fürdőről – az apa, Merényi Endre fényképei, ezekből utóbb kiállítás lett Székesfehérváron és Rómában.
„Apámnak szinte napra ötven évvel a halála után lett könyve. Két és fél évesen láthattam utoljára. Nem olyan egyszerű egy békés, szeretettel, komolysággal, derűvel teli, ragyogó szemű épületgépészt nyomtalanul eltenni láb alól. Nem emlékszem rá, csak azért ismerhetem, mert elkészítette a felvételeit. Csinált valamit, maradandót. Megoldotta: itt volt nekem. Tőle tanultam látni.”