Szörényi László: Homo paleohungaricus

Lengyel Péter: Macskakő

A regény a műfaj keletkezése óta összefügg a beavatással. A hősnek, aki valamiképpen a sors forgatagába kerül, akit kiszámíthatatlan fordulatok ragadnak magukkal, találkoznia kell egy magyarázattal, egy tanítással, amely eligazítja, amely átvilágítja neki sorsa értelmét, amely végső soron megváltja.

Így látja a görög misztériumregény eredetét Kerényi Károly, Magyarország összeomlása után, a húszas években írott nagy német monográfiájában.


Széky János: Befejezett jövő

Lengyel Péter és Merényi Endre: Búcsú

Amikor még a lépéskoppanást is hallani lehetett az utcákon, akkor a szó valahogy együtt jött a képpel, nagy zsúfoltságban, mint itt, s a szavaknak nőies és erőszakos ritmusuk volt – neurózis helyett uralkodott a terror, arcátlan közeljövő helyett a könyörtelen félmúlt. Hülyítő ólomgőz helyett a lázító félelem.


Szász Imre: Az író•mint a rablóbanda feje

Lengyel Péter: Macskakő

Figyelmeztetem az olvasót: aki ebből a kurta recenzióból biztos eligazítást és magyarázatot vár az utóbbi évek egyik legjátékosabb, legegyénibb és legtitokzatosabb regényére, az csalódni fog. Aki azt hiszi, hogy én, az írótárs jobban kiismerem magam a szerző szándékaiban, az téved. De aki, mint én is, átadja magát a regény atmoszférájának, olvasmányosságának, az velem tűnődhet. Magyarázhatja a regényt magamagának, jobban is talán, mint én.


Rónay László: Lengyel Péter: Rondó

Ha Lengyel Péter írásainak, regényéinek és elbeszéléseinek világát egyetlen központi mag köré vonnánk, alighanem ezeknek nemzedéki jellege mutatkoznék meg a legerősebben, Az irodalom történetének mindenkor természetes és vonzó sajátossága volt s marad, hogy benne különféle generációk követik egymást, amelyek vagy türelmetlen szenvedéllyel igyekeznek elmetszeni azokat a szálakat, melyek elődeikhez kötötték őket, vagy épp ellenkezően: a lehetséges folytonosságnak összekapcsolódási pontjait próbálják meglelni.


Rigó Béla: Vérrel írt történetek

Lengyel Péter: Rondó

Az olvasó elrestelli magát. Néhány oldal megdöbbentő élménye után keresgélni kezdi, mi mindent nem olvasott el ettől a kitűnő írótól, Aztán rájön, ezúttal nem ő a hibás, Lengyel Péter közzétett életműve valóban csak néhány kötetre rúg, és ez a szelíden csordogáló patakocska is elapadt a derekán csaknem egy évtizedre.


Radnóti Sándor: Valamennyi klasszikus legény

Lengyel Péter: Macskakő

Nem csalás, nem ámítás, valóban detektív regényt olvasunk. E szó különírásának avittas árnyalata nemcsak a felidézett kor tekintetében igazít el, hanem az író vonzó régimódiságára is rámutat. Mert a kasszafúrás, a mackó-bontás, a gentleman-bűnözés fénykorába, a nagyvárosi vagány-ármád geneziséhez vezető történet, bármennyire is meglepő ez, távol áll minden paródiától. Holott teli van az ilyetén ponyva sablonjaival.


Mészáros Sándor: Az apának és fiúnak

Lengyel Péter: Macskakő

Manapság többnyire a ponyvaíróknak vannak történeteik. Ez a némileg irigykedő megállapítás rávilágíthat arra az egyre mélyülő szakadékra, ami a magas és tömegkultúrát egymástól elválasztja. Közismert, hogy a modern próza számára mélyen kérdésessé vált a történet elbeszélhetősége, mert kimerültek azok a formaképző eljárások, amelyek egységes történetté szervezhették a töredezett és a köznapiságba zárt élet idejét. Ezzel szemben az elveszített történet az irodalom alatti műfajokban kilúgozva és aggálytalanul élt tovább.


Kulcsár Szabó Ernő: Családregény és „kistörténelem”

Lengyel Péter: Cseréptörés

Hogy van-e a létnek kézzelfogható realitása, filozófiai kérdés. Bölcseleti rendszerektől függően többféle válasz is adható rá. De még a „létbe-vetettség” klasszikus gondolkodója is azt vallotta, hogy eme létközelség, mint realitás elsősorban az ember természetes környezetében – úgy mint haza, közösség, család – tapasztalható meg. Hogy mindjárt e regényből vegyük a példát: Voronyezst – a maga részéről voltaképpen okkal – nem említi az egyetemes történetírás.


Kőrös László: Írói mesterség - „A szöveg eget kér...”


A tehetség szükséges, de nem elégséges feltétele az irodalmi alkotásnak. Fontos, hogy a kezdő tollforgató felismerje, miként bontakoztathatja ki legjobban képességeit. Ezt mellesleg tanítják is: a nyugati világ egyetemein ismert írók évtizedek óta oktatnak „creative writing”-ot, alkotó írásművészetet. Nálunk e stúdiumot Lengyel Péter (53 éves) író honosította meg: az általa vezetett írói műhely most zárta második évét. Az itt folyó tevékenységről Kőrös László számol be.


Kis Pintér Imre: Lengyel Péter: Cseréptörés

Lengyel Péter első könyve 1967-ben jelent meg, a második – az írói pályán közjátéknak szánt sci-fi – 1969-ben. Nem a szerzőn múlott, hogy kitelt a horatiusi kilenc év, míg újra a nagyabb nyilvánosság elé jutott. De tény az is, amit a fülszöveg állít: „ezen a regényén kilenc évig dolgozott” Nem hiszem, persze, hagy a Cseréptörésnek egyértelműen jót tett ez a rengeteg idő; mégis sokatmondó adat. Igényt jelez és küzdelmet, az írás már-már megszállott tiszteletét. Jelzi azt az írói akaratot, amely a műben tartalommá változik.