Az ismételhetetlen tanítása

Lengyel Péterrel beszélget Németh Gábor


„Aki az életét az írói pályára felteszi, ezt óhatatlanul a világ legnagyobb dolgának tekinti. Temérdek bizonytalansággal találkozik. Így előbb vagy utóbb a lelkiismeretét fogja gyötörni, vajon megtett-e mindent, ami csak rajta múlik, hogy a legjobbat nyújtsa. Ha bármely más, tisztes szakmát választ, szabómesternek készül, ápolónőnek vagy révkalauznak, akkor ott volna a tananyag, alapfoktól a legbonyolultabbig, elég volna a szorgalom, a becsületes munka. Nem akartam elfogadni, hogy e téren az én pályám halmozottan hátrányos helyzetű.”


Írófaggató

Nádra Valéria megkérdezte Lengyel Pétert


„— Egy árva sorát sem olvastam! – kiáltott fel idegesen a látogató.

– Akkor honnét tudja, hogy nem tetszik, amit írtam?

– Ugyan, hát nem elég az, amit a többiektől olvastam? – legyintett a jövevény. – Egyébként, tudja mit? Elhiszem becsületszavára. Mondja meg maga: jók a versei?”

(Bulgakov: A Mester és Margarita)


A Galaktika Műhely megkérdezte... Lengyel Pétert

– Milyen emberi és családi háttér segítette elindulását az irodalmi pályán?

– A leginkább semmilyen. Későn jöttem rá, hogy mégis voltak előzmények. A nagyapám, aki parlamenti gyorsíró volt, később lapot szerkesztett Kassán, és még egy tárcaregényt is írt Liane címen. Ő volt az egyik fordítója Bölsche Szerelem az élők világában című könyvének, úgy hívják: dr. Merényi József. Én is Merényinek születtem, a nevelőapám nevét hordom. A legtöbbet apámtól kaptam. Őt nem ismertem. Kétéves koromig volt itthon, a Don-kanyarban fogságba esett, és 1943 áprilisában meghalt. Épületgépész-mérnök volt – és amatőr fényképész. Az albumait úgy lapozgattam, mint mások talán a családi bibliát. Ezekből tanultam látni. Könyveim borítóján mindig az ő felvételeit használom fel.


Regényszólamok

Beszélgetés Csordás Gáborral


– Bár vannak alapvetően közös vonásaik, és ezek nagyon fontosak is, a Macskakő mégis sokban különbözik az előző két regényedtől, a Cseréptörés-től és a Mellékszereplők-től. A Macskakő után hogyan tekintesz vissza az előző két regényedre?


1989 decemberében Lengyel Péter Macskakő című regénye „Év könyve” díjat nyert

Bán Magda beszélgetése a szerzővel

– Hogyan, milyen érzésekkel fogadod ezt a díjat?

– Örömmel. Az efféle külsőség – elismerés, díj, készpénz –, ha nincs, nem érdekes. Ha van, akkor azért szabad örülni, így természetes. Most azért is, mert a Macskakő épp ezekkel a munkákkal együtt lett az év regénye. A címek sora azt mutatja, hogy éppen a külső dolgok nem számítottak, csak a szöveg. Szokatlan dolog nálunk. Még az újabb, jóvátételszerű politikai szempontok sem befolyásolták – amelyekre egyébként persze eleinte szükség van.


Egyenrangú felek szerződnek

Varga Lajos Márton beszélgetése Lengyel Péter íróval


Ötvenhat éves, író, munkásságát ed-dig József Attila- (1983), Arany Meteor- (1986), Év Könyve- (1989), Pro Urbe- (1990) és Déry Tibor-díjjal ismerték el. Szabadfoglalkozású.



­ Miből él?

­ Honoráriumból és ha kell, szellemi segédmunkából.


Lányok, kövek, slágerfoszlányok...

A hatvanéves Lengyel Péter a választásairól, a regény fesztávjáról - Varga Lajos Márton beszélgetése


Visszahúzódó ember. Nem szívesen beszél vagy egyáltalán nem is beszél arról, amit a magánéletének tekint, ami tehát véleménye szerint nem tartozik a nyilvánosságra, vagy amiben nem tekinti magát illetékesnek, amit porlékonyan jelen idejűnek, tudni nem érdemes dolognak tekint. Ebből következően nem segít feltárni életét, vonzódásait és választásait. Elhárítja a műhelyre és a művekre vonatkozó kérdéseket, mert hogy jön ő ahhoz, hogy a maga tökéletlen módján magyarázni kezdje, ami nem mindig az ő logikája szerint, gyakran előle is elrejtve zajlik, vagy a mű világaként tőle függetlenül létezik immár. S kommentár nélkül hagyja – pedig erről egyébként az írók többsége szívesen beszél – a közélet, a politika eseményeit.


„Térkép, szóból”

Lengyel Péterrel Rádai Eszter készített interjút


A történet végtelen, s abból egy-egy darab kiemelve, az elején-végén elvágva, borítók közé pakolva vagy rendezett egyesek és nullák sorában tárolva: az a regény” – mondja Lengyel Péter, akinek ezért – állítása szerint – valamennyi könyve csak kimetszett darabja annak az egyetlen nagy regénynek, amit egész életében ír. A regények, a Mellékszereplők, a Cseréptörés és a Macskakő, egy esszékötet, a Holnapelőtt és egy kötetnyi novella szerzője, aki most is e végtelen történet valamelyik darabját pakolja épp borítók közé, 1965 és 73 között az Élet és Irodalom munkatársa volt: „A tájékozódási rovathoz kerestek embert, aki dolgozik idegen nyelvekkel. Amellett kezdő voltam, nem volt priuszom. (...) El kellett tartanom az írót. Író, költő szerkesztői munkát keresett.”


„Figyeljétek a mesélő embert"

Lengyel Péterrel beszélget Barna Imre