Lengyel Péter első verse

Címe: Ottó

Mottó: dettó: Ottó


Jelen

ákom bákom

csak a bókom,

küldöm prózain,

hümmöghetsz pózain.


Ajánlás, Könyvhétre (1992)

Államfőmnek, köszönettel, mert a helyén van

Mégiscsak istenáldotta ország ez a te hazád. Ha a veszedelemben ilyen ember támad védelmére, amilyen az államfő. Egyszer minthogyha a szerencse is mellénk állna.Hányszor gondoltál rá két év alatt. Amikor nem folyt a vér a Margithídon. Amikor egy ízben már nem lett pártközlöny a távolba-látó fennmaradt részéből. Ezerkilencszázharminckilencben születtél. Életed során ma először van olyan államfője az országnak, akire a polgár felnéz, akit az emberek magukénak éreznek, aki méltón képviseli. Angol emberek, újabban spanyol emberek ezt egészen természetesnek veszik az uralkodójuktól. Nekünk először. Tessék végiggondolni – a kínos-avatag, tompa agyú lovastengerésztől a borban áztatott keleti al-helytartókig.


Akt, üveggel

Banga Ferenc és Szemethy Imre rajzaival

Elévült, most már bevallhatom. Amnesztia is volt közben.

Úgy kezdődött, hogy szombaton Adél, kis feleségem felhozta a motorbiciklist, kellékes a volt színházából: „Hadd mutassam be az új fiúmat.” Borral kínáltam a bőrbe-szögbe öltözött embert, eltársalogtunk. Hamar elment, Adélom úgy találta, nem voltam elég kedves hozzá. A két nap és két éjszaka folyamatos véres veszekedésben telt el. Közben sűrűn elvárta, hogy szeretgessem. Halálosan fáradt voltam.