Varieté (1990)

Zebra

(KETTESBEN) Engedd meg, hogy elmeséljem egy estémet. Itthon töltöttem egy francia tisztviselő társaságában, aki miniszteri rangban szolgál – bár, hogyha a hars eleganciáját látod, ez a foglalkozás magyar ésszel sose jutott volna eszedbe róla. A zöld fotelban ültem, ő a tévédobozban foglalt helyet (frankofón csatorna).

Na, Párizs, egyenesen a világűrből. Eutelsat-III. Varieté-műsor, dal, zene, látványosság. A díszvendég a tisztviselő.


A Város, egy nap

– budapesti gyorskalauz (1991) –

Az én városom olyan város. (Regény szereplőim, nők és férfiak között mindig ott van az ő személye, a városé.) Vendége leghelyesebben teszi, hogy ha jár, csak jár. Mi, bennszülöttek sem tudunk jobbat kitalálni, ha bizalmas viszonyba akarunk keveredni vele.


Tartalom


SZÖVEG



Búcsú két szólamban (teljes kötet)

Macskakő (regényrészlet)

Zsolt

Vereség

Hét mondat Parti Nagyról 1995

Miért írsz?

Páfrány, a jegesmedve

Regények, évek, Budapest – florilegium a Városról

L. P. első verse – Címe: Ottó

Akt, üveggel



ZEBRA



Találkozás az Újholddal

Az Isten szerelmére! 1989

Mikor szűnt meg a rendszer 1990

Vérfarkas

Varieté

Valcoló: a nagy szélhámozás

Tolvaj-iskola

Tekintély – a hazai frontról

Őszelőn, könnyen a nyárról - kérdésre, ma és mindig, az elkötelezettségről

Német

Jelek – a hazai frontról 1991

A Város, egy nap 1991

Az elbeszélés ravasz trükkje - Lektori jelentés Mészölyről, 1991

Civil ország – a hazai frontról 1991

Rovat

Ajánlás, könyvhétre 1992


Lengyel Péter - Merényi Endre: Búcsú két szólamban


(Paripacska - Didkó - Jeles évek - Mint hulla a hulla - Élő népművészet - Tejszín fagylalt - A strigók - Jampampuli - Szemzugredők - Egy haiku - Lánctalpak - Hó fehér, kő kemény - Jó.)


Macskakő

Részlet a regényből


Az induló razzia a Szirmay grófnő Só téri házában. Betörtek délután, és ezüstöket loptak. A bejelentést bizonyos Hlavnyay, házmester tette. A doktor személyesen tart szemlét két rendőrrel. Ellentmondó nyomokra akadnak: a benyitás eszköze álkulcs és feszítővas, gyakorlott bűnözőre valló hatékony munka folyt. A lakásban azután pancser dúlás, fölös rongálás és felforgatás. A grófnő, ki Karlsbadba utazott fürdőkre, időlegesen lezárta a Só téri lakást. Vegyünk fel minden adatot, utasítja beosztottait Dajka, az összes alkalmazottét is. Gondoskodik róla, hogy egy hátrahagyott osztag a helyszínt felderítse, a nyomokat biztosítsa, s valahányszor csak lehet, in natura a kapitányságra juttassa. Ő maga tovább indul a razziával, hosszú este várja.


Mikor szűnt meg a rendszer (1990)

Zebra

(KÖZÍRÁS) Szólhat-e a regényíró közvetlenül? A Világvégéről, a mesterség megtanulható részéről, Írói Műhelyről, pompás kalandjáról a német nyelv gyönyörűségeivel, munka nélkül maradó kémek nyomoráról, az enyhén náci Lindbergh ezredesről, könyv alakú utcai szemétről, tűznyelőkről, Varsóról, Manhattanről, Rómáról, Skorpilovciról, Madridról, a számítógép világrendjéről, melyben multidimenzionálissá válnak emberi kapcsolataid, Óbudáról persze, szellemi segédmunkákról, Semprúnról, cím-keresésről, a regény épületéről és a mondatról, a Görög Szobor Módszerről, a magyar konfekció-ruházatról, papír cefetekről, közszereplésről, Európa forradalmairól, a hazai volt lágy terrorról, Danielle Mitterand-ról és a változatlan viszolygásról a változó hivatalossággal szemben. Bármiről, írhat-e máshogy, mint a regényíró nyelvén?


Tolvaj-iskola (1990)

Zebra

(CETERUM CENSEO) szeptember 27-én. És ezt a Zebrám elejére tegyétek. Egy percig se, még tévedésből se vélje valaki, hogy én egyébről beszélek, amikor ma, nyomtatásban különbséget merészelnek tenni magyar emberek között, azon az egyetlen alapon, amelyet ná-ci faj-el-mé-let-ként szenvedett meg a világ. Ilyen különbség nincs. Az elméletről és arról, hogy való-e embert enni, nem vitázom, e viták lezártak. Nem való. Különbség pedig csak azok között van, akik feldarabolnák így a hazámat és akik nem. (L. P.)

* * *


Hét mondat Parti Nagyról 1995-ben

Dúsgazdag kukatúró, palotás csőlakó, Christian Dior-rongyszedő – alulról ismeri a Medence földfelszínét, mint a tenyerét.


Az a költő, aki nem azért ír most faltól falig, mert azt hitte, hogy a prózát, azt könnyebb: kifordítja, egyujjas rongykesztyűt és lesz selyemfényű, simogató coboly.


Miért írsz?

Válasz a „Nappali ház” kérdésére

Miért? Mert nem élek örökké.

A személyes hozzájárulásom az emberiség teljes élménye és a kifejezett tapasztalat közötti szakadék áthidalásához. Nehogy már úgy hagyjuk itt ezt a világot, ahogy találtuk.

Mohóságból, a Homo Sapiens Sapiens örömszerzésre irányuló törekvése űz. A pasztell zöld cédulák, középkék alapon meleg szürke képernyő-szövegek.

A lányok mosolyáért. Kell, mint egy falat kenyér.


Páfrány, a jegesmedve

Donna Donne-nak, hogy versbe tenné

– a Story for Donna* to write a poem of –


A robaj két marokra fogta a Földet legbelül, kirázta a lelkét. Egy fél óra hosszat tartott, amíg csönd lett. Három nemzedékkel később: az Ember utolsó végvárai (Three generations later there stood the last Redoubts of Man). Néhány apró kör alakú sziget (kettő vagy három, legfeljebb) az Óceánban, mely a szárazföld többi részét elnyelte (some small circular Islands – two or three, no more – in the middle of the Ocean that had swallowed the rest of dry land. The particular Island we lived on had white stone walls that rose vertically out of the water). A mi szigetünket a vízből merőlegesen felszökő fehér kőfal veszi körül.