Az Isten szerelmére! (1989)

Zebra

(A ROMÁNORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRA) Hittem mindig, hogy nem tudják majd lerombolni a falvakat, Kolozsvárt, a saját fővárosukat. A puszta földre pedig vissza fognak költözni az emberek, ugyanoda, világos új házat csinálnak. Szombaton írom. A nap, amikor még nem dőlt el. Szoríthatunk mi itt akárhogy, ők fogják eldönteni, a vérükkel, Bukarestben és Temesváron, Nagyszebenben, Brassóban és Aradon. A sajátunk az ő forradalmuk és az ő halálaik, nem csak azért, mert magyarok is hullanak.


Jelek

– a hazai frontról (1990) –

(ORVOSI LÓ A NAGYKÖRÚTON) Ahhoz, hogy megtudd, milyen is ma a világunk: sötét és keserű, vagy némi ígéretet is hordoz a tél eleji napfényverés, elég egyetlen séta a budapesti Nagykörúton. Minden árus asztal, minden szembejövő és minden portál jellé válik. Az évtizedek mozdulatlansága után a zűrzavar – hála Istennek. A jelek többféleképpen értelmezhetők, s hogy kinek hogyan, az az egyes ember, mondjuk úgy, legbensőbb lelki szerkezetén múlik.


Az elbeszélés ravasz trükkje - Lektori jelentés Mészölyről (1991)

Zebra

(CHARLES DE GAULLE LÉGIPÁLYAUDVAR, PÁRIZS) Meghívtak Franciaországba. Néhány nap alatt nagyszerű emberek, új tapasztalatok a tágabb világról.

A szemnek: ál-orosz cigánymuzsikusok egy sosemvolt történelem színes selyem rubaskáiban a kivilágított esti kastélykertben. Az ízlelőbimbóknak villásreggeli és polgármesteri fogadás, francia parasztkonyha lakomája, négy pohár a terítékben, és a bordeaux-iak válogatta legjobb borok.


Német (1990)

Zebra

(NYELVI STRATÉGIÁK) Egész életemben meg akartam tanulni németül. Egész életemben úgy gondoltam, hogy megtehetem bármelyik pillanatban. Amikor akarom.

Ha a budapesti utcán egy külföldi megállít: merre kell a Ramada-szállóba autózni Pestről, vagy hol lehet olcsón sörözni, mindennél nagyobb a valószínűsége, hogy német nyelven fog megszólalni. Középkorú arab úr a Váci utcán azzal súgja füledbe, hogy nyitott az ország: „tauschen-change-Wechsel”. Kettő-egy a német javára az összes többivel szemben. Történelem. Már földrajz.


Orchideák (1990)

– kérdésre, ma és mindig, az elkötelezettségről –

(AZ ASZTAL KÉT OLDALA) Képzeljen el mindenki, kérem, egy hosszú, sima, üres asztalt. Mint Panmindzsonban a fegyverszüneti tárgyaláson, ahol a 38. szélességi fok északi oldalán ült az egyik fél, a délin a másik. Ott most határ van, vasból és tűzből. Itt, a képünkön, béke. Európában, mondjuk Európa szívében, mondjuk Franciaország déli tájain, Bordeaux-ban, a Garonne partján a Könyv-szalonra sebtiben emelt hófehér hangárban.


Őszelőn, könnyen a nyárról (1990)

Zebra

(NYÁR) Az idegenforgalom elért idáig, teniszpálya épül, golf már van, és mégsem nyaralóhely, megmaradt az élő falu. 1851-ben lakja 492 kath. és 482 ref. 1920-ban 1028 lélek, ma ezer. A főutcán és az Ó-utcán kiürülő házakat fővárosiak vásárolják meg második otthonnak, építik újjá olyikat már szinte úgy, ahogy francia polgár a parasztházat: folyó meleg víz, angolvécé, gyepszőnyeg és automata kerti locsoló.


Rovat (1992)

Zebra

(ROVAT) Volt egy rovatom a Magyar Naplóban*. Hol volt, hol nem volt. Szinte van, még ki sem hűlt. Néhány hónapja indult Zebra címen, azzal a kérdéssel, vajon e szép új világban szólhat-e a regényíró máshogyan, mint a regény nyelvén? Vajon csakugyan új-e a világ?


Tekintély

– a hazai frontról, 1990 –

(ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ) Dzsessz-zongorista szomszédom meséli, a másodikról: Csöngött a telefon, ismeretlen fiatal női hang keresett név szerint. „A Drümgülüm Brang Alaposságigyár elnök-vezérigazgatója keresi önt.” Így értettem. Aztán mondta a nevét. „Micsodának vagy te a vezérigazgatója?”, kérdeztem Ferenctől. Az egész címtárat végigénekelni, azt helyette röstelltem. „Jaj, így jelentett be a titkárnőm? Istenem!” Nevetett. „Emlékszel a nevemre? A segítségedet szeretném kérni.”


Találkozás az Újholddal (1989)

Zebra

Az én esetem sajátos változat – s egy csak kicsit is szerencsésebb ország történelmében képtelen.


Valcoló: a nagy szélhámozás (1990)

Zebra

(BEIRATKOZÁS) Az ősz első napja. Poros városközép, az aszfalt felett olvadoznak a fagylaltok és az emberek. Mindenki siet: már az új évadra készül a lakosság. Tanfolyamra jelentkezem a nyelviskola irodáján. Az igazgató harmincöt körül lehet, s mert az ügyintéző kiscsajnak mindkét keze tele munkával, beugrik, hogy kitöltse a kartonomat. Hosszú haj, megszállott, vékony arc, kamasz ízű szókincs. Tisztes közgazdásznő csoporttársam inkább csőlakónak hinné.