Zebra

Tolvaj-iskola (1990)

Zebra

(CETERUM CENSEO) szeptember 27-én. És ezt a Zebrám elejére tegyétek. Egy percig se, még tévedésből se vélje valaki, hogy én egyébről beszélek, amikor ma, nyomtatásban különbséget merészelnek tenni magyar emberek között, azon az egyetlen alapon, amelyet ná-ci faj-el-mé-let-ként szenvedett meg a világ. Ilyen különbség nincs. Az elméletről és arról, hogy való-e embert enni, nem vitázom, e viták lezártak. Nem való. Különbség pedig csak azok között van, akik feldarabolnák így a hazámat és akik nem. (L. P.)

* * *


Mikor szűnt meg a rendszer (1990)

Zebra

(KÖZÍRÁS) Szólhat-e a regényíró közvetlenül? A Világvégéről, a mesterség megtanulható részéről, Írói Műhelyről, pompás kalandjáról a német nyelv gyönyörűségeivel, munka nélkül maradó kémek nyomoráról, az enyhén náci Lindbergh ezredesről, könyv alakú utcai szemétről, tűznyelőkről, Varsóról, Manhattanről, Rómáról, Skorpilovciról, Madridról, a számítógép világrendjéről, melyben multidimenzionálissá válnak emberi kapcsolataid, Óbudáról persze, szellemi segédmunkákról, Semprúnról, cím-keresésről, a regény épületéről és a mondatról, a Görög Szobor Módszerről, a magyar konfekció-ruházatról, papír cefetekről, közszereplésről, Európa forradalmairól, a hazai volt lágy terrorról, Danielle Mitterand-ról és a változatlan viszolygásról a változó hivatalossággal szemben. Bármiről, írhat-e máshogy, mint a regényíró nyelvén?


A Város, egy nap

– budapesti gyorskalauz (1991) –

Az én városom olyan város. (Regény szereplőim, nők és férfiak között mindig ott van az ő személye, a városé.) Vendége leghelyesebben teszi, hogy ha jár, csak jár. Mi, bennszülöttek sem tudunk jobbat kitalálni, ha bizalmas viszonyba akarunk keveredni vele.


Varieté (1990)

Zebra

(KETTESBEN) Engedd meg, hogy elmeséljem egy estémet. Itthon töltöttem egy francia tisztviselő társaságában, aki miniszteri rangban szolgál – bár, hogyha a hars eleganciáját látod, ez a foglalkozás magyar ésszel sose jutott volna eszedbe róla. A zöld fotelban ültem, ő a tévédobozban foglalt helyet (frankofón csatorna).

Na, Párizs, egyenesen a világűrből. Eutelsat-III. Varieté-műsor, dal, zene, látványosság. A díszvendég a tisztviselő.


Valcoló: a nagy szélhámozás (1990)

Zebra

(BEIRATKOZÁS) Az ősz első napja. Poros városközép, az aszfalt felett olvadoznak a fagylaltok és az emberek. Mindenki siet: már az új évadra készül a lakosság. Tanfolyamra jelentkezem a nyelviskola irodáján. Az igazgató harmincöt körül lehet, s mert az ügyintéző kiscsajnak mindkét keze tele munkával, beugrik, hogy kitöltse a kartonomat. Hosszú haj, megszállott, vékony arc, kamasz ízű szókincs. Tisztes közgazdásznő csoporttársam inkább csőlakónak hinné.


Találkozás az Újholddal (1989)

Zebra

Az én esetem sajátos változat – s egy csak kicsit is szerencsésebb ország történelmében képtelen.


Tekintély

– a hazai frontról, 1990 –

(ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ) Dzsessz-zongorista szomszédom meséli, a másodikról: Csöngött a telefon, ismeretlen fiatal női hang keresett név szerint. „A Drümgülüm Brang Alaposságigyár elnök-vezérigazgatója keresi önt.” Így értettem. Aztán mondta a nevét. „Micsodának vagy te a vezérigazgatója?”, kérdeztem Ferenctől. Az egész címtárat végigénekelni, azt helyette röstelltem. „Jaj, így jelentett be a titkárnőm? Istenem!” Nevetett. „Emlékszel a nevemre? A segítségedet szeretném kérni.”


Rovat (1992)

Zebra

(ROVAT) Volt egy rovatom a Magyar Naplóban*. Hol volt, hol nem volt. Szinte van, még ki sem hűlt. Néhány hónapja indult Zebra címen, azzal a kérdéssel, vajon e szép új világban szólhat-e a regényíró máshogyan, mint a regény nyelvén? Vajon csakugyan új-e a világ?


Őszelőn, könnyen a nyárról (1990)

Zebra

(NYÁR) Az idegenforgalom elért idáig, teniszpálya épül, golf már van, és mégsem nyaralóhely, megmaradt az élő falu. 1851-ben lakja 492 kath. és 482 ref. 1920-ban 1028 lélek, ma ezer. A főutcán és az Ó-utcán kiürülő házakat fővárosiak vásárolják meg második otthonnak, építik újjá olyikat már szinte úgy, ahogy francia polgár a parasztházat: folyó meleg víz, angolvécé, gyepszőnyeg és automata kerti locsoló.


Orchideák (1990)

– kérdésre, ma és mindig, az elkötelezettségről –

(AZ ASZTAL KÉT OLDALA) Képzeljen el mindenki, kérem, egy hosszú, sima, üres asztalt. Mint Panmindzsonban a fegyverszüneti tárgyaláson, ahol a 38. szélességi fok északi oldalán ült az egyik fél, a délin a másik. Ott most határ van, vasból és tűzből. Itt, a képünkön, béke. Európában, mondjuk Európa szívében, mondjuk Franciaország déli tájain, Bordeaux-ban, a Garonne partján a Könyv-szalonra sebtiben emelt hófehér hangárban.


Német (1990)

Zebra

(NYELVI STRATÉGIÁK) Egész életemben meg akartam tanulni németül. Egész életemben úgy gondoltam, hogy megtehetem bármelyik pillanatban. Amikor akarom.

Ha a budapesti utcán egy külföldi megállít: merre kell a Ramada-szállóba autózni Pestről, vagy hol lehet olcsón sörözni, mindennél nagyobb a valószínűsége, hogy német nyelven fog megszólalni. Középkorú arab úr a Váci utcán azzal súgja füledbe, hogy nyitott az ország: „tauschen-change-Wechsel”. Kettő-egy a német javára az összes többivel szemben. Történelem. Már földrajz.


Az elbeszélés ravasz trükkje - Lektori jelentés Mészölyről (1991)

Zebra

(CHARLES DE GAULLE LÉGIPÁLYAUDVAR, PÁRIZS) Meghívtak Franciaországba. Néhány nap alatt nagyszerű emberek, új tapasztalatok a tágabb világról.

A szemnek: ál-orosz cigánymuzsikusok egy sosemvolt történelem színes selyem rubaskáiban a kivilágított esti kastélykertben. Az ízlelőbimbóknak villásreggeli és polgármesteri fogadás, francia parasztkonyha lakomája, négy pohár a terítékben, és a bordeaux-iak válogatta legjobb borok.


Jelek

– a hazai frontról (1990) –

(ORVOSI LÓ A NAGYKÖRÚTON) Ahhoz, hogy megtudd, milyen is ma a világunk: sötét és keserű, vagy némi ígéretet is hordoz a tél eleji napfényverés, elég egyetlen séta a budapesti Nagykörúton. Minden árus asztal, minden szembejövő és minden portál jellé válik. Az évtizedek mozdulatlansága után a zűrzavar – hála Istennek. A jelek többféleképpen értelmezhetők, s hogy kinek hogyan, az az egyes ember, mondjuk úgy, legbensőbb lelki szerkezetén múlik.


Az Isten szerelmére! (1989)

Zebra

(A ROMÁNORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRA) Hittem mindig, hogy nem tudják majd lerombolni a falvakat, Kolozsvárt, a saját fővárosukat. A puszta földre pedig vissza fognak költözni az emberek, ugyanoda, világos új házat csinálnak. Szombaton írom. A nap, amikor még nem dőlt el. Szoríthatunk mi itt akárhogy, ők fogják eldönteni, a vérükkel, Bukarestben és Temesváron, Nagyszebenben, Brassóban és Aradon. A sajátunk az ő forradalmuk és az ő halálaik, nem csak azért, mert magyarok is hullanak.


Vérfarkas (1990)

Zebra

(BORBÉLYSEGÉD, A TILTÁS VARÁZSA) Ülök a borbélynál, teszem azt, a segéd lekeféli a hajat a nyakam köré kanyarított fehér lepedőről, szóródik halmokban a földre, majd egy tanuló-gyerek fel fogja seperni. Maga a békesség. Tegyük félre a képet egyelőre.

A könyveknek és filmeknek, amelyekkel az embereket a világban olcsón elszórakoztatják, az utóbbi években egyre nagyobb százaléka a kémtörténet.


Civil ország

– a hazai frontról, 1991 –

(SZABADSÁG, MÁSFÉL SZOBA) A saját hangomat is csak akkor hallom, ha nagyon közel hajolok a nőhöz. Körül száz különféle korú és öltözetű ember zsongása, locsogása, nevetés, szipogás, kiáltás és szenvedélyes okoskodás. A konyhabenyílóban fecsegek a vékony szőkével. Árakról, a buszok fekete füstjéről, melyet a gyerekeink levegő helyett szívnak. Hogy hogyan paccolják el megint az utcaneveket, hogy milyen világban fog felnőni a kislánya. A konyhapultot ellepte száz papírtányér, az étel vihar tépte maradványaival.


Zsolt

Csalog Zsolt 60. születésnapjára

Egy nap a hetvenesek végén váratlan pénz érkezik, rászánjuk, vacsorázni megyünk, Csalog meg én két lánnyal (életem szerelme az egyikük) a frissen nyílt Gyertya vendéglőbe, ma New York Bagel. Szurkolunk a helynek, nem kulináris okokból: a civil társadalom forradalma, ellenséges közegben, egyszeri magánvállalkozás, éppen csak hogy levegőhöz jut és korai halállal fog kimúlni. Mi szem-szájnak ingere. Várakozás a bárhelyiségben, szmokingos főúr felvezet. Alúr fehér kesztyűs kézzel gyújtja a gyertyát az asztalon.


Vereség

Zebra

Hányinger kerülgeti a szürke, kietlen fáradtságtól. Előredobja a teherautó belsőt, kétcsapásnyit úszik, előredobja. Dob, tempó, tempó. Egy, kettő, három. Ez az egy dolga van most már. Nem nézi, mennyi még Badacsony. Éveken át magába zárja majd a végtelen perceket. úgy hívjuk, hogy Kenyér, az utcagyerek nevén.

Ma azt érzed, hogy nem bírod a tájfutást. Elmegyek veled a nyílt edzésnapra. A villamoson elmesélem, jó lehet valamire.