Próza

Páfrány, a jegesmedve

Donna Donne-nak, hogy versbe tenné

– a Story for Donna* to write a poem of –


A robaj két marokra fogta a Földet legbelül, kirázta a lelkét. Egy fél óra hosszat tartott, amíg csönd lett. Három nemzedékkel később: az Ember utolsó végvárai (Three generations later there stood the last Redoubts of Man). Néhány apró kör alakú sziget (kettő vagy három, legfeljebb) az Óceánban, mely a szárazföld többi részét elnyelte (some small circular Islands – two or three, no more – in the middle of the Ocean that had swallowed the rest of dry land. The particular Island we lived on had white stone walls that rose vertically out of the water). A mi szigetünket a vízből merőlegesen felszökő fehér kőfal veszi körül.


Lengyel Péter - Merényi Endre: Búcsú két szólamban


(Paripacska - Didkó - Jeles évek - Mint hulla a hulla - Élő népművészet - Tejszín fagylalt - A strigók - Jampampuli - Szemzugredők - Egy haiku - Lánctalpak - Hó fehér, kő kemény - Jó.)


Regények, évek, Budapest

– florilegium a Városról –

„Kerek Európának három város a gyöngye! Velence a vizeken, Buda a hegyen, Firenze a síkon.” (Ambrosius Calepinus: Dictionarium decem linguarum, Lugdini, 1585)