Merényi Endre

Búcsú két szólamban

Merényi Endrével

Ország és város képe két pár szemmel, melyeket – a szó szoros értelmében – egy nemzedék választ el. Kisregény 1950-ből: búcsú Újlakon, körhinta, tejszínfagylalt, utcabál, tűzijáték, egy-egy pillanatban bekúszik a totális tiltás – a fiú prózája. Fotográfiák az 1920–30-as évek esős utcáiról, napsütötte erdőiről, stráfkocsiról a Duna-parton, nagypapáról, az új Császár-fürdőről – az apa, Merényi Endre fényképei, ezekből utóbb kiállítás lett Székesfehérváron és Rómában.


Lengyel Péter - Merényi Endre: Búcsú két szólamban


(Paripacska - Didkó - Jeles évek - Mint hulla a hulla - Élő népművészet - Tejszín fagylalt - A strigók - Jampampuli - Szemzugredők - Egy haiku - Lánctalpak - Hó fehér, kő kemény - Jó.)


Békés Pál: Az eszményi szoba

Lengyel Péter és Merényi Endre: Búcsú két szólamban


Tehát: BÚCSÚ.

 De melyik? – Búcsú 1. (fn. Templom vagy egyházközség védőszentjének vagy a templom fölszentelésének emlékünnepe. Az ezzel kapcsolatos szórakozás, mulatság.)

 És mitől? – Búcsú 2. (fn. Eltávozáskor szokásos köszönés. Elválás, búcsúzás.)

 ***