Esszé

Hét mondat Parti Nagyról 1995-ben

Dúsgazdag kukatúró, palotás csőlakó, Christian Dior-rongyszedő – alulról ismeri a Medence földfelszínét, mint a tenyerét.


Az a költő, aki nem azért ír most faltól falig, mert azt hitte, hogy a prózát, azt könnyebb: kifordítja, egyujjas rongykesztyűt és lesz selyemfényű, simogató coboly.


Tolvaj-iskola (1990)

Zebra

(CETERUM CENSEO) szeptember 27-én. És ezt a Zebrám elejére tegyétek. Egy percig se, még tévedésből se vélje valaki, hogy én egyébről beszélek, amikor ma, nyomtatásban különbséget merészelnek tenni magyar emberek között, azon az egyetlen alapon, amelyet ná-ci faj-el-mé-let-ként szenvedett meg a világ. Ilyen különbség nincs. Az elméletről és arról, hogy való-e embert enni, nem vitázom, e viták lezártak. Nem való. Különbség pedig csak azok között van, akik feldarabolnák így a hazámat és akik nem. (L. P.)

* * *


Mikor szűnt meg a rendszer (1990)

Zebra

(KÖZÍRÁS) Szólhat-e a regényíró közvetlenül? A Világvégéről, a mesterség megtanulható részéről, Írói Műhelyről, pompás kalandjáról a német nyelv gyönyörűségeivel, munka nélkül maradó kémek nyomoráról, az enyhén náci Lindbergh ezredesről, könyv alakú utcai szemétről, tűznyelőkről, Varsóról, Manhattanről, Rómáról, Skorpilovciról, Madridról, a számítógép világrendjéről, melyben multidimenzionálissá válnak emberi kapcsolataid, Óbudáról persze, szellemi segédmunkákról, Semprúnról, cím-keresésről, a regény épületéről és a mondatról, a Görög Szobor Módszerről, a magyar konfekció-ruházatról, papír cefetekről, közszereplésről, Európa forradalmairól, a hazai volt lágy terrorról, Danielle Mitterand-ról és a változatlan viszolygásról a változó hivatalossággal szemben. Bármiről, írhat-e máshogy, mint a regényíró nyelvén?


Varieté (1990)

Zebra

(KETTESBEN) Engedd meg, hogy elmeséljem egy estémet. Itthon töltöttem egy francia tisztviselő társaságában, aki miniszteri rangban szolgál – bár, hogyha a hars eleganciáját látod, ez a foglalkozás magyar ésszel sose jutott volna eszedbe róla. A zöld fotelban ültem, ő a tévédobozban foglalt helyet (frankofón csatorna).

Na, Párizs, egyenesen a világűrből. Eutelsat-III. Varieté-műsor, dal, zene, látványosság. A díszvendég a tisztviselő.


Valcoló: a nagy szélhámozás (1990)

Zebra

(BEIRATKOZÁS) Az ősz első napja. Poros városközép, az aszfalt felett olvadoznak a fagylaltok és az emberek. Mindenki siet: már az új évadra készül a lakosság. Tanfolyamra jelentkezem a nyelviskola irodáján. Az igazgató harmincöt körül lehet, s mert az ügyintéző kiscsajnak mindkét keze tele munkával, beugrik, hogy kitöltse a kartonomat. Hosszú haj, megszállott, vékony arc, kamasz ízű szókincs. Tisztes közgazdásznő csoporttársam inkább csőlakónak hinné.


Találkozás az Újholddal (1989)

Zebra

Az én esetem sajátos változat – s egy csak kicsit is szerencsésebb ország történelmében képtelen.


Tekintély

– a hazai frontról, 1990 –

(ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ) Dzsessz-zongorista szomszédom meséli, a másodikról: Csöngött a telefon, ismeretlen fiatal női hang keresett név szerint. „A Drümgülüm Brang Alaposságigyár elnök-vezérigazgatója keresi önt.” Így értettem. Aztán mondta a nevét. „Micsodának vagy te a vezérigazgatója?”, kérdeztem Ferenctől. Az egész címtárat végigénekelni, azt helyette röstelltem. „Jaj, így jelentett be a titkárnőm? Istenem!” Nevetett. „Emlékszel a nevemre? A segítségedet szeretném kérni.”


Rovat (1992)

Zebra

(ROVAT) Volt egy rovatom a Magyar Naplóban*. Hol volt, hol nem volt. Szinte van, még ki sem hűlt. Néhány hónapja indult Zebra címen, azzal a kérdéssel, vajon e szép új világban szólhat-e a regényíró máshogyan, mint a regény nyelvén? Vajon csakugyan új-e a világ?


Őszelőn, könnyen a nyárról (1990)

Zebra

(NYÁR) Az idegenforgalom elért idáig, teniszpálya épül, golf már van, és mégsem nyaralóhely, megmaradt az élő falu. 1851-ben lakja 492 kath. és 482 ref. 1920-ban 1028 lélek, ma ezer. A főutcán és az Ó-utcán kiürülő házakat fővárosiak vásárolják meg második otthonnak, építik újjá olyikat már szinte úgy, ahogy francia polgár a parasztházat: folyó meleg víz, angolvécé, gyepszőnyeg és automata kerti locsoló.


Az elbeszélés ravasz trükkje - Lektori jelentés Mészölyről (1991)

Zebra

(CHARLES DE GAULLE LÉGIPÁLYAUDVAR, PÁRIZS) Meghívtak Franciaországba. Néhány nap alatt nagyszerű emberek, új tapasztalatok a tágabb világról.

A szemnek: ál-orosz cigánymuzsikusok egy sosemvolt történelem színes selyem rubaskáiban a kivilágított esti kastélykertben. Az ízlelőbimbóknak villásreggeli és polgármesteri fogadás, francia parasztkonyha lakomája, négy pohár a terítékben, és a bordeaux-iak válogatta legjobb borok.


Zsolt

Csalog Zsolt 60. születésnapjára

Egy nap a hetvenesek végén váratlan pénz érkezik, rászánjuk, vacsorázni megyünk, Csalog meg én két lánnyal (életem szerelme az egyikük) a frissen nyílt Gyertya vendéglőbe, ma New York Bagel. Szurkolunk a helynek, nem kulináris okokból: a civil társadalom forradalma, ellenséges közegben, egyszeri magánvállalkozás, éppen csak hogy levegőhöz jut és korai halállal fog kimúlni. Mi szem-szájnak ingere. Várakozás a bárhelyiségben, szmokingos főúr felvezet. Alúr fehér kesztyűs kézzel gyújtja a gyertyát az asztalon.


Vereség

Zebra

Hányinger kerülgeti a szürke, kietlen fáradtságtól. Előredobja a teherautó belsőt, kétcsapásnyit úszik, előredobja. Dob, tempó, tempó. Egy, kettő, három. Ez az egy dolga van most már. Nem nézi, mennyi még Badacsony. Éveken át magába zárja majd a végtelen perceket. úgy hívjuk, hogy Kenyér, az utcagyerek nevén.

Ma azt érzed, hogy nem bírod a tájfutást. Elmegyek veled a nyílt edzésnapra. A villamoson elmesélem, jó lehet valamire.