Balassa Péter

Balassa Péter: Árvaság. Próza

Lengyel Péter: Mellékszereplők

Lengyel Péter előző könyvében, mely valójában később keletkezett emennél, a Cseréptörésben megmutatta már, hogy lényegében mindent, amit csak regényíró megtanulhat. Mostani, tehát korábbi regényével is ezt a meggyőződésünket erősíti. Mindent tud arról, hogy milyen következményei vannak egy adott téma kiválasztásának, hogy mit enged meg és mit nem egy bizonyos tárgy vagy nyersanyag.


Balassa Péter: Ricercare: Keresni

Lengyel Péter: Macskakő, Szépirodalmi, 1988

(LENGYEL PÉTER: MACSKAKŐ) Előrebocsátom, hogy Lengyel Péter könyvét prózánk kiemelkedő teljesítményének, eseménynek tartom. Művének megjelenése epikánk mai állapotában, sőt továbbfejlődésében: jelentékeny állomás. Állításomat ezzel az írással szeretném részletesen megindokolni, nyilván óhatatlanul kihagyva, de nem feledve sok mindent.


Balassa Péter: Lengyel Péter, mesterdetektív

Laudáció - Füst Milán-díj 1995

A Macskakőben kétszer is elhangzik, kiemelt helyen ez a szó: megvan. Az első esetben így: „Itt az élet legközepe. Megvan.” Lengyel Pétert dicsérni, díja alkalmából felköszönteni annyit jelenthet, hogy éppen csak észrevesszük, újraolvasás közben ezt a kiemelt helyet, sietve igazat adunk neki, s máris haladunk tovább a szövegben, ahogyan ő.


Balassa Péter: Függőhíd (A Jelenkor Kiadóról)

Vörösmarty tér, 1993. június 5-én

A Mellékszereplők, Lengyel Péter 1980-ban már megjelent, sok évig az akkori kulturhivatal által elfektetett regénye, az 1956 utáni egyetemista nemzedék tablóján keresztül a szerző legjobb erényeit mutatja be: a realitás és a meseszövés hallatlanul diszciplinált egyesítését, az átszemélyesítetten tanult írásmódot és atmoszférateremtő képességet és nem utolsó sorban azt az összetéveszthetetlen elbeszélő hangot, amit jóleső felismerni az író minden lapján, itt is, a Cseréptörésben és a Macskakő remeklésében egyaránt.