A Macskakő nyolcadik élete

Visy Beatrix: A Macskakő nyolcadik élete

Műfaj, narráció, emlékezet Lengyel Péter prózájában


Lengyel Péter eddigi életművének első teljességre törekvő áttekintését tartja kezében az olvasó. Szerzője egységes, folyamatos ívnek látja ezt a jelentős prózaírói munkásságot, amelynek központi mozzanatát a nyom, illetve a nyomkeresés fogalmaiban jelöli meg. Lengyel Péter művei ,,nyomozó" regények, s a nyomozás tárgya - a detektívregény műfaji sajátosságaira utalóan - mindig valamilyen múltbeli történés.


Mellékszereplők

Részlet Visy Beatrix: A macskakő nyolcadik élete c. könyvéből

„Kiről írtál te, fiam? Mondd meg. Mondd.” (Mellékszereplők)


A hetvenes évek prózairodalmának igazi újdonsága a hatvanas évekéhez képest poétikailag jelölhető ki: tematikailag, motívumaiban, a művek jelentésintencióival párhuzamosan teljesen új formaintenciókat hoztak létre.


Emlékezet (részlet)

Részlet Visy Beatrix: A Macskakő nyolcadik élete c. könyvéből

A névnek, a megnevezésnek mint az emlékezet szinte nélkülözhetetlen alakzatának mindhárom1 regényben kiemelt szerepe van. Az utcanevek játéka a Macskakőben válik bravúrossá, ám a két korábbi regény is utcanevek, személynevek, álnevek, egyszerűen nevek sokaságát alkalmazza az átlagosnál gazdagabban. A név szükségszerű és lényegi viszonyban áll az emlékezettel, a név védelmet biztosít az idővel szemben.


A nyomok a Két sötétedéshez vezetnek

Részlet Visy Beatrix: A Macskakő nyolcadik élete c. könyvéből

„Ez az egész: a hármast a négyesből kell nézni, mert csak onnan látható. Kell a teljes előhíváshoz, hogy tudja az ember: ez az egész a múlt lesz számára. Hogy annak tudja olvasni.” (Két sötétedés)


Lengyel Péter Két sötétedés (továbbiakban KS) című elbeszéléskötete nagyon szoros belépőt nyújt a regényíró Lengyel Péterhez, s ezt a kijelentésünket elsősorban nem a szerző közlésére alapozzuk.1